A történet írói:
Játékegér, Im-Macska és dcsaba
A griffendél klubhelyisége kezdett elcsendesedni. A trimágus kupának már vége volt, a kastélyban lakók fele gyászolt, a másik fele Harryt ünnepelte. Az iskolát már elhagyták a vendégek, az iszogatástól és buliktól fáradt diákok mind az ágyukban szunyókáltak. A nap már lement, csak a ropogó tűz nyújtott fényforrást a kanapéban kötögető Hermiónénak. Gondolatai Viktoron és a manók elnyomásán jártak. 10-20 kötött sapka és vagy 100 villogó MAJOM jelvény tarkította a kandalló előtti kis asztalt.
Már késő este volt, a Griffendél klubhelyisége kiűrült, mindenki elment aludni, kivéve Hermionét, aki még órákig a jelvényeket és a sapkákat bámulta a házimanókra gondolva. Aztán már lassan hajnalodott, mikor neki is álom ült a szemére. A fotelban ült, az asztalra hajtotta a fejét és elnyomta az álom.
Álmában a konyhában járt a házimanóknál, akik most is szorgalmasan főztek és sütögettek, mint mindig. Hermione alig bírta nézni szegényeket, hogy éjjel nappal robotolnak, aztán támadt egy fantasztikus ötlete: ki kéne végre valahogy szabadítani a manókat...
S akkor eszébe jutott egy ötlet, miközben annak kivitelezésén gondolkodott a manók mit sem sejtve folytatták a rabszolgamunkát. Hermi azon kapta magát, hogy már kész is a terve miszerint a manókkal eltiporja a varázslókat és ő lesz az új vezérük. De ekkor hírtelen rádöbbent, hogy ez egy elmebeteg ötlet és ezzel csak még nagyobb bajt okozna. Egy óra is eltelhetett míg a konyhában gondolkozott. Mivel nem jutott eszébe semmi ezért úgy döntött, hogy visszamegy a Griffendél toronyba és befejezi a manóknak szánt új nyári divatkollekcióját. S közben a csendben majd még elmélkedik egy kicsit a tervein.
Hirtelen felébredt, és azon kapta magát, hogy rémesen megfájdult a feje. A gondolatok is csak úgy nyüzsögtek a fejében, nem bírtak nyugodni... Leejtette az egyik divatos kis rövidnadrágot amit éppen alvás előtt kötött, és ami ruhakollekciója egyik fő összetevője volt. Lehajolt a földre és felvette a ruhadarabot, majd mikor ismét felnézett, Dobbyt látta meg. A házimanó még mindig rongyokat viselt, és Hermionénak összaszorult a szíve a szegényes öltözet láttán. Dobby csak vidáman mosolygott és egy tál süteményt kínált a lánynak.
Elvette készségesen a süteményt, mert attól tartott, hogy ha nem fogadja el a sütit akkor lehet, hogy holnap mérgezett töklevet fog reggelire inni. Doby megnézte az új ruhadarabot, mit a lány kötött és jól megszidta szegényt, mert véletlenül egy gombot egy árnyalatnyi eltérést vett észre. De ezt leszámítva meg is dicsérte, mert már előre elrendezte a divatbemutatónak a részleteit. S ekkor betelt a pohár Hermionénál. Előkapta a pálcáját és rászegezte Dobyra, ki mikor már észbe kapott a klubhelyiségben körbe-körbe röpködött. Hermione egy perc után úgy gondoltagy ennyi elég lesz és ledobta a kis manót és bevett egy féldoboz nyugtatót.
Dobby értetlenkedve elfutott, mert nagyon félt, hogy a lány ismét bántani fogja. A manó becsapta az ajtót olyan hangosan,
hogy Neville egy hatalmasat horkantott álmában. Hermionét nem érdekelte, mi zajlik körülötte. Talán észre sem vette, hogy
hamarosan fel kell kelniük, hiszen már kel fel a nap. A sok nyugtató hatására ismét elaludt, de alighogy lehunyta a szemét,
Ron volt ott mellette, aki hangosan kiáltotta a fülébe, hogy "kelj már fel Hermione, mindjárt reggeli!"
Hermione lassan magához tért, és igencsak rossz passzban volt, az este történtek után nem is csoda. Ron is furcsán nézett rá,
nem nagyon értette, hogy a lány miért vág olyan morcos képet. A reggelinél Harry és Ron végig nagyon furcsán néztek a lányra,
aki egész reggel egy szót sem szólt hozzájuk. Ron jóízűen ette a rántott csirkét és itta hozzá a töklevet, majd ennyit szólt:
- Ezek a házimanók rendesen kitettek magukért!
Hermione felkapta a fejét és értetlenkedve bámult a fiúra.
- Most mér' nézel így rám?? Csak azt mondtam, hogy milyen jót főztek ezek a házimanók! Nem értem, mit aggódsz annyira,
szerintem jól érzik magukat így, ahogy vannak, és nem kell nekik a szabadság!
Hermionénál most már betelt a pohár, mérgesen felállt az asztaltól, és dühöngve elrohant a Nagy Terem kijárata felé. Ron
nagyon értetlenül nézett a manók védőszentje után, majd megkérdezte Harryt:
- Valami rosszat mondtam volna?? - de Harry rázta fejét, ő sem értette, miért viselkedik Hermione ilyen furcsán.
Eközben a lány a házimanók konyhájába indult. Ismét "elvetemült" gondolatok jártak a fejében.. Megint elképzelte, hogy
leigázza Voldyt és a házimanókkal együtt uralja a világot. Erre a gondolatára őmaga is elmosolyodott, és időközben odaért a
manók lakhelyére. A manók - mint mindig - most is sürögtek forogtak, szorgalmasan főzték az ebédet. Mikor Hermione
belépett, mindegyikük elcsendesedett és letette a főzőkanalat. Dobby félve nézett a lányra, még mindig félt attól, hogy megfenyegeti
vagy rászegezi a pálcáját. A többi manó arckifejezéséből ítélve Dobby valószínűleg elmondta nekik, hogy bánt vele tegnap
Hermione. Aztán az egyik manó odament a lányhoz, és letérdelt előtte, majd így szólt:
- Ó, kegyelmes Úrnonk kérlek ne bánts minket, tetszik a ruhakollekció, amit csináltál nekünk, Dobby csak a véleményét mondta
el, és nem akart rosszat! Van joga elmondani a véleményét!
- Persze, hogy van joga - szólalt meg gúnyos mosollyal Hermione - de hamarosan már nem itt fogtok robotolni, és sokkal nagyobb
jogaitok lesznek annál, minthogy a ruhakollekciómba szóljatok bele!
A manók most kicsit félve néztek a lányra, nem akarták tudni a folytatást, de a lány megint megszólalt:
- Nem kell aggódnotok, fel foglak szabadítani titeket - mosolygott rájuk, most egy kicsit nyugodtabban - Hamarosan eljön az idő,
amikor mi fogjuk uralni a világot!
Több manó is felvisított, majd végül Winky szólalt meg:
- De mi nem akarunk uralkodók lenni, nem akarunk dicsőséget, itt akarunk maradni a Roxfortban!
- Itt is fogtok maradni! De nem robotoló szerep jut rátok, nem fogtok többet mosni, sem takarítani! És mi az, hogy nem akartok
dicsőséget, tudom, hogy akrjátk, csak nem mmeritek kimondani!
- De mi nem akarunk...
Ekkor Hermione rájukszegezte a pálcát, és már épp egy kábítóátkot akart elmondani, amikor Dobby felvisított:
- Jól van, bármit megteszünk neked Úrnonk, csak ne bánts minket! - a többi manó már meg sem mert moccanni, bár úgy tűnt,
szívesen megszöknének.
- Nagyon helyes - vágott nagyon elégedett arcot Hermione - akkor hamarosan jobb sorotok lesz, mint gondolnátok. Egy hét
múlva vége a tanításnak, hamarosan gyakrabban talákozunk majd, mint hinnétek.
Ezekkel a szavakkal elballagott, és otthagyta a már szinte reszkető manókat.
Két barátja már mindenhol kereste a dühöngő lányt, nem értették mi ütött belé. Tudták, hogy Hemiónénak súlyos MAJOM mániája van, de még sosem látták ennyire mérgesen elviharzani.
-Hermióne! -szólt a lány után Ron az egyik folyosón, majd utánaszaladt, mivel barátja nem óhajtott megállni.
-Hagyj békén! -lökte odébb a megszeppent vörös fiút, majd tovább igyekezett.
-Hermióne, mi ütött beléd? -kiáltott utána Harry, de a lány olyan sebességgel fordult be a folyosón, hogy göndör fürtjei a fal sarkát súrolták. Elhatározott volt. Sosem volt még ennyire pontos terve. Tudta mit akar: Világuralmat. A manókkal. És senki, senki nem állhat az útjába. Még Voldemort sem.
Berontott a könyvtárba, majd egyből a hátsó sor felé vette az irányt.
"Sötét idők, sötét varázslatok" -olvasta egy poros könyv borítóján, majd leemelte helyéről, és egy üres asztalhoz sétált vele. Lefújta róla a fehér réteget, majd kinyitotta, és nekilátott bemagolni minden átkot.
Fél óra múlva egy tucat könyvvel a táskájában lépett be a Griffendél Klubhelyiségébe. Harry és Ron egy-egy fotelben üldögélve élvezték a szabadságot. Mindketten érdeklodve meredtek a belépő Hermiónéra. Ron ijedten bújt a "kviddics évszázada" című könyve relytekébe, mikor meglátta a lány szemében égo szokatlan, hataloméhes tűzt.
Hermione úgy gondolta, hogy a sok varázsige amit bemagolt nem elég hatékonyak az kitűzött céljai eléréséhez, ezért elhatározta,hogy új varázsigéket talál ki. Szépen eltervezte, hogy 7 db-ot fog kitalálni, így egy felturbózott kötéssel még azokat meg is tudja erősíteni.
Első átka a kapa fog átok volt ezt 3 napon keresztül tesztelgette a kis elsősökön. Főbb tünetei elsőbbsorban az volt, hogy az ellenségnek 1 méter hosszú foga nőtt, mely csak 7 nap után ment össze.
A másodig a szellentő átok volt. A szerencsétlen kiszemelt áldozat most Ron volt, mert a múltkor tett egy megjegyzést a vacsorára. Hát szegényből olyan szagok áradoztak, hogy mindenki gázálarcban volt kénytelen felvenni!
A harmadik a lábszőr nővesztő volt, ennek az volt a kényelmetlensége, hogy olyan sűrű szőr nőtt az áldozaton, hogy még a gyanta se segíthetett. Ezt Dobbyn tesztelte ki úgy feltett ki mint egy két lábon járó bokor.
A negyedik a kleptó mánia, ez sajna nem nagyon lett tesztelhető mert olyanon tesztelte ki így is folytonosan lopkodott.
Az ötödik a Capitulatus egyik módosított változata volt, mely a pálcát sokkolóvá változtatta egy bő két órára!
A hatodik a Lunásító átok,mely az áldozatot egy élő Luna utánzattá változatta, ennek a következményét nem kell magyaráznom…
A hetedik és egyben utolsó az Al Bandi átok volt, az illető átváltozott egy neandervölgyivé. A változás tünetmentes volt csak úgy lehetett felismerni, hogy az alany nagy vonzalmat érzett ezután, hogy a fülében turkáljon!
A hírek gyorsan terjedtek a Roxfortban, már lassan mindenki félt Hermionétól, ha meglátták a folyosón, inkább elkerülték, órán sem ült már mellette senki, de őt nem érdekelte. A tanárok is furcsán néztek a lányra, nem értették, mi az oka a hirtelen hangulatváltozásának. Az órákon nem figyelt oda, ami eddig soha nem fordult elő, csak az átkokat tudta, vagy a fekete mágiát hozta szóba, ha valahányszor a tanár kérdezett tőle valamit. Többször küldték őt büntetőmunkára, a Tiltott Rengeteget is meglátogatta néhányszor Hagriddal és Friccsel. A büntetőmunkák és a Rengeteg vesszedelmei sem érdekelték, csak a hódítás és a házimanók. A griffendélesek nem álltak vele szóba, csak Ron és Harry próbálkozott néha, nem sok, vagy éppen rossz eredménnyel.
A múltkor egyik délután a könyvtárban egy 6 méter hosszú tekercs teleírása közben vették észre a lányt.
- Hermione, áruld már el, mire készülsz! Egy hete csak a házimanókhoz jársz, állandóan a könyvtárban vagy és újabban
átkokat találsz ki és kísérletezel másokon! - szólt hozzá Ron.
- Na és? Nem vagy házimanó, úgyhogy semmi közöd hozzá!
- Á, vagy úgy! Szóval már csak házimanókkal állsz szóba?! Te meghibbantál, vagy mi történt veled? Eddig is tudtunk a súlyos házimanó-mániádról, na de ez már túl sok!
- Mondtam, hogy hagyjál békén! - ezzel előhúzta pálcáját, majd Ron is így tett. A könyvtáros Madame Cvikker nem volt ott, ez volt az
egyetlen szerencséjük. Harry megdöbbenten állt és tehetetlenül nézte a párbajozni készülő párost.
- Mit akarsz a házimanókkal? Elég bajunk van Tudjukkivel is, nem kell hozzá a te idióta MAJOM-mániád!
- Nem MAJOM, hanem Em-A-Jé-O-Em! Hányszor mondjam még el?! Vagy meg akarsz ismerkedni egy újabb átkommal, te kis szemtelen?!
- Kinek képzeled te magad, hogy így beszélj velem, aki a legjobb barátod voltam?!!? - majd Hermionéra szegezte a pálcáját:
- Petrificus Totalus!
Az átok elkerülte Hermionét, és az asztalon álló könyvkupacot találta el. Csak gonoszul vigyorgott és ő is kimondta:
- Petrificus Totalus!
Az ő sóbálvány-átka pontosan célba talált, Ron egy szempillantás alatt megdermedt. Harry nem bírta tovább nézni. Tudta, hogy
itt valami nagyon nem stimmel. Mindenárom ki akarta faggatni Hermionét, csak még azt nem tudta, hogyan.
- Most nem érek rá veled foglalkozni! Sürgős elintézni valóm van! - kiabált Harryre, mikor meglátta, hogy az előhúzza a pálcáját.
- Nem mész sehova! - Majd egy könnyed mozdulattal magához hívta Hermione pálcáját.
- Hagyjál már Harry nem fogod fel, hogy vannak nálad fontosabb dolgok is???
- Mint például a MAJOM? Hermione mi történt veled, nem voltál ilyen, most mindenki utál és mindenki fél tőled! Dumbledor el akar téged tanácsolni!!! Itt a Voldemort elleni küzdelemről van szó a házimanók megvannak nélküled is!
- Jaj Harry te is tudod, hogy úgy is megdöglesz! Én már felhagytam arról, hogy veled harcoljak! És most ha nem engedsz el komoly bajod fog esni!!!!
- Na arra lennék én kíváncsi!
- Oké te akartad!
Hermione magához hívta pálcáját. Harry egy kicsit megijedt de úgy döntött, hogy Hermi nem a barátja már és ezért úgy bánik vele mintha Malfoy lenne.
- Locomotor mortis! Ordította elmagát Hermione. Harry ott feküdt összebilincselt lábbal, de ezt Hermione keveslette ezért újra elordította magát: Tarantellegra!
Ezután Hermione elégedett mosollyal helyben hagyta Harryt.
Hermi elbújt a Szükség Szobájában ahol elkezdett azon töprengeni,
hogy kéne neki egy szövetséges, mert most, hogy volt barátai nyíltan hadat üzentek neki, végképp letett arról, hogy valaha is az ő oldalára álnak.
S egyszer bevillant neki! Ki az akit Harry és Ron utál és eléggé gonosz?! Hát Malfoy úgy döntött, hogy felveszi vele a kapcsolatot. Igaz azt tudta, hogy nem érdekli a fiút a MAJOM, de nagyon becsre vágyó és szívesen uralná a világot, meg hát régen nem volt komolyabb pasija és Malfoyt eléggé vonzónak találta…
Hermione és Malfoy kapcsolata futótűzként terjedt, gyakran lehetett őket együtt látni a folyosón, és ilyenkor vagy
csodálkozva néztek rájuk, vagy elfordultak tőlük. Hermione továbbra is ellenségesen viselkedett a griffendélesekkel, különösen Ronnal és Harryvel szemben. A múltkori könyvtári eset után Hermione büntetőfeladatot kapott McGalagonytól: ki kellett takarítania a könyvtárat. Ez a lányt nem érte csapásként, sőt, örült neki, hogy a könyvtárba mehet, így találhat néhány olyan könyvet, amiben új átkokat fedezhet fel. Na meg persze Malfoy is mutatott neki néhány új trükköt, sosem tudta beérni, mindig kellett valami új, minél sötétebb átok, hogyha majd uralni fogja a világot, akkor legyen mivel kényszeríteni a szolgáit.
A büntetőfeladat után leballagott a Mardekár klubhelyisége felé, ahol már Malfoy várta őt. Mindketten gonoszan vigyorogtak egymásra, majd Hermione elkezdett mesélni Malfoynak a házimanókról, úgy beszélt róluk, mint valami istenekről. Dracot nem nagyon érdekelték a manók, sőt már többször is kérdezte a lánytól, hogy miért nem lehetne manók nélkül hatalomra lépni, amire ő csak azt felelte: "ez is a tervünkhöz tartozik, és nélkülük nem is léphetnénk hatalomra". Így hát Draco nem is próbálkozott többet, egyre inkább látta Hermione szemében fellángolni a gonoszság és a hatalomra vágyás lángját. Épp mentek felfelé a lépcsőn, amikor egy elsős hollóhátas lány vihogva nézett és mutogatott rájuk, ekkor Hermione előkapta a pálcáját és rászórt egy kapa-fog átkot. Malfoy dőlt a röhögéstől, mikor meglátta a lány óriási méretűre nőtt fogát, majd végül a Hermione sem bírta tovább röhögés nélkül, és továbblépkedtek a lépcsőkön, mikor Ron és Harry állta útjukat. Ron értetlenül nézte őket, majd megszólalt:
- Mi van Granger? Már ezzel a féleszű tejfölfejű mardekárossal kellett összeállnod? Egy egész házimanó-sereg nem lesz elég a terveidhez?
Ekkor már egyikük sem vihogott, sőt Hermione ismét előhúzta a pálcáját, majd a Weasley is. Egész szép kis tömeg gyűlt a páros köré, akik már egymásra szegezték a pálcájukat, és dühöngve néztek egymásra. Ron épp egy átkot akart kimondani, amikor a tömegből előtűnt Piton.
Most is, mint, mindig, savanyú képet vágott, de mikor meglátta újdonsült két kedvenc tanítványát, Hermionét és Dracot, vigyorogva odalépett hozzájuk, majd ennyit mondott Harryék felé nézve:
- Ejnye, bejnye Weasley, csak nem meg akartad átkozni Grangert? - nagyon elégedett képet vágott, majd eltökélten így szólt tovább - Ugye tudod, hogy ez nem marad büntetés nélkül? Persze Potter barátodat se hagyjuk egyedül, ő is veled tarthat.
Harry és Ron úgy néztek egymás mellett, mint két leégett cékla, és legszívesebben a pokolba kívánták Pitont és a két kedvenc tanítványát is.
- Piton professzor úr - szólalt meg Hermione elégedett fénnyel a szemében - Tudok nekik egy tökéletes büntetést, amitől egy ideig elmegy a kedvük.
Mivel már csak pár nap van hátra az iskolából, úgy gondoltam, szép kis feladat lenne számukra, ha ezekben a napokban ők végeznék el a munkát a házimanók helyett. Ki kell takarítaniuk az egész iskolát és területét, főzniük kell, el kell végezniük az összes házimanó-munkát.
Malfoy majdnem leesett a lépcsőről a röhögéstől, viszont a két büntetésre ítélt fiú úgy néztek ki, mint a perceken belül felrobbanó atombomba, Piton pedig elkezdte dicsérni Hermionét, hogy lehet valaki ekkora lángész, hogy ilyen szép büntetést találjon ki, majd végül megszólalt:
- Nos akkor, Potter, Weasley- vetett két szúrós pillantást a fiúkra - akkor jó munkát, és minden csillogjon, nehogy még a szünetben is be kelljen jönnötök,
mert nem végeztétek jól a munkátokat. Jó éjt Granger, most mennem kell, mert hát akadt egy sürgős elintéznivalóm - majd a professzor ellballagot a dolgozószobája felé.
A tömeg is kezdett eloszlani, most már kezdtek rettegni Malfoyéktól, úgyhogy úgy gondolták, jobban teszik, ha elhúzzák a csíkot a folyosóról. Harry és Ron a dühtől csüggedten visszatértek a Griffendél-toronyba, majd lepihentek, hiszen nehéz napok várnak rájuk.
Harryék következő napjaik nagyon lassan és fáradtan teltek, smikor meglátta őket Hermióne mindig megajándékozta őket egy-két átokkal.
Igaz két nap után egyre kevesebben jártak reggelizni, ebédeli és vacsorázni, mert mióta Ron megmérgezte Monstrót nem sokan akkarták kockáztatni az életüket.
Hermióne közben folytatta a tervek előkészítgetését meg a kötést.
A Házimanók nagyon féltek! egyre többszőr lehetett látni, hogy a Griffendéltoronyból egyre több Manó repül ki! Mivel már a tanárok nagy részei is féltek tőle már szinte megállíthtatlan volt!
Mikor egyszer lement a bőrtönbe vagyis a konyhába ahol a Manók voltak nagon meglepődött, mert üres mézbóros hordók között Dumbledort találta ki- finomanszólva- be volt rugva!
Csendesen alukált, csak néha horkantott egyett-kettőt.
Hermióne nem nagyon törődött vele, mert most azért jött, hogy ellenőrizze a seregét. Szerencsére minden rendben volt mert különben a gyengélkedőn megkétszereződtek volna az átkokkkal súlytott ártatlanok száma.
Hermióne Malfoyjal is jól el volt... Sokat voltak eggyütt és szorgosan tervezgették közös jövőjüket.
Egyszer mikor eggyütt mentek átváltoztatástanra összefutottak Ginivel ki az ő titkos besúgóhálózatuk vezetője volt.
-Van valami bezámolni valód?-kérdezte Hermi.
-Nincs, igaz ma Nevil különös testhelyzetben volt egy házimanóval mikor rátaláltam!
-Hát igen Nevil mostanában fúrcsán viselkedik! A múltkor rajta kisérleteztem ki egy átkot, biztos maradt valami mellékhatása!
Végül a Granger - Malfoy páros otthagyta a Weasley lányt, és leültek egymás mellé a tanterem leghátsó padjainak egyikébe. A körülöttük lévő székeken senki sem ült, mindenki jobbnak látta, ha minél messzebb foglal helyet a -most éppen önfeledten csókolózó- pártól. Enyelgésüket csak McGalagony köhintése zavarta meg, amivel jelezni kívánta az óra kezdetét. Hermióne előkapta pergamentjét és tollát. Úgy gondolta, hogy hasznos varázslatokat tanulhat a professzornőtől, ami talán segíti őt a világuralom elérésében.
-Ma az állatok másmilyen állattá változtatását tanuljuk! -jelentette ki a tanárnő. Hermióne keze a magasba lendült.
-Igen, Ms Granger?
-Tanárnő, embereket is lehet állattá változtatni? -csillant meg a fény a lány szemében. Minden tekintet rá szegeződött, riadtan bámulták hol őt, hol a tanárnőt.
-Igen, van rá mód, te tudtommal még senki nem próbálta -vakarta meg zavartan nyakát McGalagony. Valahogy érezte, hogy most olyan információt adott ki diákjának, ami talán az emberiség vesztét okozhatja. Hermióne elégedett mosollyal köszönte meg professzora válaszát, majd körmölni kezdett. Csak úgy siklott a toll a papíron, átkok, módszerek, tervek szöktek a pergamentre a lány fejéből. Miután leírta összes gondolatát, újra felfigyelt az óra menetére, és érdeklődve tanulmányozta McGalagony pálcamozdulatát és hangsúlyait. Természetesen neki egyből sikerült a kukacát csigává változtatnia, amit az osztály tapssal jutalmazott. A lány újra kísérleti alanyára szegezte pálcáját, majd elmormolta a varázslatot, erősen koncentrálva egy patkányra. Ez már nem ment simán. A keletkezett lény egér volt, lábak helyett haslábbal csúszott a padon, és csigaszemeivel nézett körül a teremben. Hermióne megfogta az állat csigaházát, majd felemelte.
-Hát persze, gerinces... Ez nehezebb lesz, mint gondoltam -suttogta maga elé, szerencsére senki nem hallotta szavait, mindenki saját férgével volt elfoglalva, csak Draco hahotázott barátnője teremtményén.
Az óra vége után Hermióne azonnal felszaladt a könyvtárba, s csak este hat óra felé tért vissza egy rakat szakkönyvvel táskájában. Harry és Ron érdeklődve pislogott felé, de nem mertek megszólalni. Jobbnak látták, ha nem kötnek bele volt barátjukba. Lopva összenéztek, majd csendesen felballagtak hálókörzetükre, magára hagyva az elégedett lányt.
A Griffendél klubhelyiségében zűrzavar volt, Harryék a nagy tömegben és a zajban alig tudtak felmenni a hálóba. Mindenki Hermionéről beszélt, aki épp akkor lépett be a klubhelyiségbe, miután kikényszerítette Madame Cvikkertől. hogy adjon neki kölcsön néhány könyvet a zárolt részlegről. A lány bosszús pillantást vetett társaira, majd miután meghallotta, hogy Seamus néhány "szép szóval" jellemezte őt, rászórt egy transzformáló átkot, amitől az ember patkánnyá változik, de az irányt tévesztett és Ront találta el. A Weasleyből szép kis rágcsáló lett, már-már igencsak hasonlított Makeszre. Hermione szemében lángolt a düh, és a hálószoba helyett kifelé vette az irányt, és leballagott a házimanókhoz. A griffendélesek nem mertek közel menni a transzformált Ronhoz, elkerülték és gyorsan elmenekültek a hálókörletük felé. Csak Harry mert odamenni hozzá, karjába vette a patkányt, majd elsietett McGalagony dolgozószobája felé, mert biztosra vette, hogy a tanárnő vissza tudja változtatni. Az útját azonban elállta egy szép kis házimanósereg Malfoy vezetésével, aki gúnyosan mosolygott Harry döbbent arckifejezése láttán, majd megszólalt:
- Hova, hova ilyen későn, Potter? - majd a karjában lévő rágcsálóra nézett - Nahát, újabban patkányokkal barátkozol, mert nem
állnak szóba veled? Ezt nem gondoltam volna a híres Harry Potterről, hogy ilyen mélyre süllyed.
Majd a tejfölszőke manóvezér közelebb ment hozzá és megvizsgálta az állatot - Harryben ismét lángolt a Malfoy-Granger páros iránt érzett düh.
- Ejha, Potter, ez nem is egy közönséges patkány - állapította meg sugárzó arccal - Csak nem a Weasley barátodnak volt kedve transzformálósdit játszani? Elismerem, Hermione szép munkát végzett.
- Hagyj békén! - kiáltotta Harry - Engedj el, különben örökre megbánod!
- Nocsak, nocsak, fenyegetőzől? - majd mindketten előhúzták a pálcájukat, a patkány pedig bemenekült Harry talárjának zsebébe.
- Vigyázz, mit csinálsz, Malfoy! Még magbánhatod a végén?
- Nahát, tényleg? - gúnyolódott rajta Draco.
Ekkor Harry szóra sem méltatta, oldalba lökte a mardekáros fiút, aki teljes erőből a padlóra zuhant, majd gyorsan el McGalagony
szobája felé. De hiába, Draco nem hagyta annyiban, hangosan felkiáltott:
- TÁMADÁÁÁÁS!!!!! - majd az egész házimanó-sereg megindult a menekülő fiú és a rémült patkány felé.
Harry megszaporázta a lépteit, már majdnem odaért a griffendélesek házvezető tanárához, mikor a manók talárjánál fogva ráncigálni kezdték őt lefelé a lépcsőn. Malfoy majd megszakadt a röhögéstől. de ekkor feltűnt Dumbledore. Úgy tűnt, az igazgató megint felöntött egy kicsit a garatra, de azért annyira még magánál volt, hogy meg tudta fékezni a manó-invázió támadását. A menekülő páros épp odaért McGalagonyhoz, aki a zajok hallatán kinézett az ajtaján. Mikor meglátta a patkányt, egy gyors bűbájjal visszaváltoztatta, majd Ron ismét eredeti alakjában bemenekült Harryvel a tanárnő szobájába, aki nagyon rémülten megkérdezte tőlük:
- Mi a fene folyik itt?! Mit művel ez a Malfoy azokkal a szerencsétlen manókkal?!
- Ööö.. nem is tudom.. szerintem már nem is annyira szerencsétlenek.. - nyögte ki Ron a lezárt ajtó felé mutatva, amit a házimanók dörömbölve és sikítozva megpróbáltak áttörni. Hamar sikerült is neki,k és a szobát elárasztották a sipító manók. MaGalagony professzornak hosszas vívódás után sikerült utat törni a manók közt, majd magával rántotta a két megrémült griffendéles fiút, és gyorsan kimenekültek.
A lépcsőket egy újabb házimanó-sereg árasztotta el, Hermione vezetésével.
- Ooh nee!! - jajgatott Ron a hatalmas hadsereg láttán. Ekora "hadsereg" akkora zajt csapott, hogy a tanárok és a diákok mind egyaránt
felébredtek és szörnyülködve, hitetlenkedve nézték a diadalittas Hermione és Draco arcát. Harry érezte: most már tényleg nagy a baj,
magkezdődött a manó-varázsló háború, senki sem segíthet rajtuk...
A csata kegyetlen volt repkedtek a tanárok, diák sőt a manók és a különbféle férre sikerült transzformációk áldozatai is. A csata első menete e |
AJÁNLOM AZ OLDALT
